Gondolatok az emberi élet múlandóságáról és az évszakok váltakozásáról

Az emberi élet szakaszai nagyban hasonlítanak az évszakok váltakozásához.

Tavasszal a természet újjászületik, a fákon előbújnak a rügyek, a földből kibújnak a virágok. Az emberi élet is a születéssel kezdődik, a gyermekek elkezdenek fejlődni, kibújnak a fogaik, megtanulnak járni, beszélni, majd később olvasni, írni, számolni.

Nyáron van a legvilágosabb, és az ifjak is ekkor élik fénykorukat. Megérnek a gyümölcsök, beérik a termés, a gyerekek is megérnek testileg.

Ősszel kezdődik a betakarítás, a szüret. Elkezdődik a felnőtt élet, beérik a tudás gyümölcse. A sok fáradozásnak meglesz a jutalma: a fiatalok okosabbak, bölcsebbek lesznek, s a tudásuk alapján munkát szereznek. Már sok tapasztalattal rendelkeznek, megkezdik önálló életüket: családot alapítanak.

A tél az elmúlás jelképe. Télen a természet elalszik, a fákon már nincsenek levelek, mindent fehér hótakaró borít. Az idős ember haja is kifehéredik, teste legyengül, és végül örökre elalszik.

A természet körforgása tavasszal újrakezdődik, az elhunyt emberek helyett pedig újszülöttek jönnek a világra.

                                                                                                                      Buni Gergely 7.c

Emberi életünk és az évszakok váltakozása nagy hasonlóságot mutat.

A tavasz olyan, mint amikor megszületünk: minden virágzik, és kezd nőni. Aztán jön a nyár, mikor már gyerekek vagyunk, s minden szép és napsütéses. Az ősz olyan, mint a felnőttkorunk, hiszen már kezdünk öregedni. Olyan a felnőtt élet, mint az ősz, hiszen vannak olyan időszakok az életünkben, amikor érnek rossz csapások - a természetben ezek az esős és hideg napok -, aztán vannak olyan periódusaink is, amikor minden jól sikerül - a természetben ilyenkor kellemes és szép idő van. A tél hasonlít az öregedéshez, hiszen a tél fehér, és öregkorban az ember haja is őszülő, később szép hófehér. Az idős ember tapasztalt, mert sok mindent átélt.

Az életünk olyan tehát, mint az évszakok: minél jobban haladunk az időben, annál zordabb és érdekesebb. Végül elérünk a tél végére, ahol minden fehér és hideg, s nincsen semmi más, csak hó. A halál is ilyen: nincsen többé élet, nincsen semmi már, mert a dobogó szív leállt.

                                                                                                                      Ludányi Anna 7.a

Az emberi élet szakaszai megfelelnek a négy évszaknak. Nézzük csak, hogyan!

Tavasszal felébred a természet mély álmából. Az ágakon megjelennek az első rügyek, a földből előbújnak a fiatal virágok. Ha a friss levegőt mélyen beszívjuk, megérezzük a tavasz illatát. A napsütés, a madarak csivitelése maga az öröm. Ugyanilyen öröm és izgatottság egy családban, amikor egy kisbaba érkezik, hiszen kíváncsian várják az újszülött érkezését.

Nyárra a fák levelei megerősödnek, teljesen zöld lesz minden. Ebben segít a nap melege és a csapadék is. A gyerekeket a szüleik segítik, óvják, tanítják, szeretgetik. Nyár közepére egyes növények termését már le is szedik.

Ősszel az időjárás hidegre fordul, a fák nedvkeringése lelassul, amit az ősz színeiben pompázó, lehulló leveleikkel jeleznek. Az emberek ekkor még nagyon sokat dolgoznak, bár már kezdenek fáradni, de még sok feladat vár rájuk.

Amikor a tél beáll, a növények pihenni térnek. Ekkorra az emberek is elfáradnak, már a kevés munka is nehézséget okoz számukra, ennek ellenére segítik a fiatalokat, és babusgatják, kényeztetik a szürke hétköznapjaikat bearanyozó unokákat. Aztán, egy napon végleg búcsút vesznek a földi léttől.

Lássuk be, a természet és az emberi élet között sok a hasonlóság!

                                                                                                                      Mészáros Bálint 7.c

Az ember élete úgy múlik el, mint az évszakok változása. Az emberi élet négy fő szakaszra bontható, akárcsak a minket körülvevő természetben a négy évszak.

Mindannyian a természet gyermekei vagyunk, születésünkkel bekapcsolódunk a körforgásba. Az újszülött gyermek olyan, mint a tavasszal csírázó új élet. Azt mondják, hogy egy csecsemőnek minden vicc új, a természetben meg minden tavasszal új lehetőség kezdődik.

A gyermek fejlődésével a barátság, a szeretet, a vidámság úgy köszöntenek be a családba, mint a nyári nap első sugarai. Ahogy a gyerekek növekednek, majd felnőtté érnek, úgy növekszik és érik a gyümölcsök sokasága.

Ősszel minden megváltozik, s mint ahogy az iskolás éveknek és a gondtalan ifjúkornak is vége szakad, a természet is érett terméseket tartogat. A színes, őszi falevelek, mintha az emberek sokféleségét fejeznék ki. Az emberi élet azonban nem tart örökké. A téli, hófödte táj fehér hajú öreganyók és kedves nagypapák képét juttatják eszünkbe. Ez a békesség és a szeretet időszaka, ahogyan az ember életében az időskor is az. Az ember halálával azonban nem szűnik meg az élet, hiszen az unokák mind-mind tavasszal cseperedő magocskák.

A legnagyobb szerencse az ember életében az, hogy a tavasz-nyár-ősz-tél váltakozását akár száz éven keresztül is átélheti.

                                                                                                          Fenyvesi Nóra 7.a

Az emberi élet szakaszai hasonlítanak a természet változásaihoz, de kifejezhetnek emberi érzéseket is az évszakok.

Az élet mindenkinek a születésével kezdődik, amelyet a tavasz fejezhet ki. A gyermekkorban növekszünk, mint a tavasszal rügyező fák. A gyermekek számára ebben a korban egyre inkább kitárul a világ, mint ahogy a bimbók kinyitják szirmaikat. Ahogy a természet átlép a tavaszból a nyárba, úgy lépünk át mi is a serdülőkorba. Az életben a serdülőkor talán az egyik legnehezebb és egyben a legizgalmasabb életszakasz, hiszen ekkor kezdik el a kamaszok formálni ízlésüket, mint nyáron a virágok a színüket, barátságokat szőnek, kialakítják saját véleményüket, döntéseket hoznak, akár a természet, hogy essen az eső, vagy süssön a nap. A kamaszból felnőtt ember lesz.

A korai felnőttkorban előjön a divat, az ősz is felveszi a narancssárga színt. Az ősz beköszönte jelzi az emberélet útjának felét: az ember borzongva ismeri fel, hogy a körforgás foglya, s immár megkezdődik a hanyatlás.

A tél közeledte az élet végét sejteti: az ember rádöbben, már több van mögötte, mint előtte. A tél az elmúlást is jelképezi.

            Az emberi természet lenyűgöző, hiszen a körforgás foglyaként is képes megtalálni boldogságát.

                                                                                                            Zöld Márk 7.c

Az emberi élet múlandósága és az évszakok változása között párhuzamot találunk.

Tavasz a születés évszaka. A természetben rügyezni kezdenek a fák, zöldellni a növények, az emberi életben is hirtelen fejlődésnek indulnak a gyerekek.

Nyár a kiteljesedés ideje a természetben, és az emberek életében is. Ez az évszak a legmozgalmasabb, a legszínesebb: a felnőttkor is ilyen.

Az ősz a hanyatlás, az elmúlás kezdete. Lehullnak a levelek, megőszül az ember, öregedésnek indul. Az élet nagyobbik része eltelt.

A tél az elmúlás időszaka: a természet megszürkül, megkopaszodik, megáll az élet. Az emberi élet is itt fejeződik be.

            Az emberi élet csodálatos, mert minden szakasza tartogat számunkra valamilyen gyönyörűséget, akárcsak az évszakok.

                                                                                                                      Rozovits Lili 7.a

            Életünket nagyon sok minden befolyásolhatja, attól függően, hány évesek vagyunk.

Életünk legfontosabb eseménye a születés. Egy csecsemőnek minden új, félelmetes és egyben érdekes. Legfontosabb felfedezni a világot, sok jót és rosszat tapasztalni. Egy kisgyermek minden lépését óvják a szülei, és mindig a jóra tanítják.

Minden gyermek életében a legnehezebb a tinédzserkor (saját tapasztalataim ezt bizonyítják): mikor mindenki meg akarja mondani, hogy mi a jó és a helyes, pedig ezt a gyerekek jobban tudják.

Lassan mindenki felnőtté válik. Megkomolyodik, és határozott célokat követ. Mindent megtesz azért, hogy magának és családjának a legjobbat biztosítsa.

Az öregkor elérésével az emberek megpihennek. Örömmel figyelik gyermekeik, unokáik életét.

Azt hiszem, az élet minden szakasza lehet könnyű is, nehéz is: csak rajtunk múlik, hogyan alakítjuk!

                                                                                                                      Lajka Bence 7.c

            Az életünk szakaszai úgy váltakoznak, mint a természetben az évszakok.

Tavasszal újjáéled a természet, a fákon nyílnak a virágok, a madarak csicseregnek: csak úgy nyüzsög az élet! A törődésre, gondoskodásra szoruló kisgyermekek olyanok, mint a fán nyíló bimbók, vagy mint a fészekben meglapuló madárfiókák. Tavasszal minden új lappal indul: új életek születnek, új virágok nyílnak.

Nyáron fejlődik a természet: a fákon virágok, majd édes gyümölcsök illatoznak, méhek zümmögnek a tarka réten. A gyerekek folyamatosan tanulnak és fejlődnek, egyre okosabbak és önállóbbak, de életük nyarán még csak bolondoznak, kergetőznek, álmokat szőnek.

Ősszel a bőséges a termést betakarítják, a szőlőt leszüretelik, lehullnak a fákról a levelek. A komoly felnőtté cseperedett gyerekek próbálják a gyermekkori álmokat megvalósítani: munkába állnak, családot alapítanak, s az idősödő szülők támaszává válnak.

Télen alszanak a fák, pihen a természet, minden csöndes, minden várakozik az újabb tavaszra. A kisbaba immár idős emberré vált, aki szintén pihenni vágyik, mert elszállt fölötte az idő…

Bármi is történjen az ember életében, egy biztos: tavasszal megint újjáéled a természet!

                                                                                                                      Pál Dominika 7.c

Életünk az örök körforgás része.

Mindannyiunk pályafutása a születéssel kezdődik. Kinyitjuk a szemünket, mint tavasszal a virágok kinyílnak, s felcsillan az élet előttünk.

Ifjúkorban felismerjük, mit szeretnénk elérni az életben. Az ifjúkor a gyümölcsöket érlelő nyárra hasonlít, hiszen akkor alapozzuk meg a jövőnket. Minél többet tanulunk, minél többet szakítunk a tudás fájáról, annál jobban fogunk élni.

Persze a felnőttkorban is sokat és kitartóan kell dolgoznunk, de fáradozásunkért cserébe sok pénz hullik az ölünkbe, mint ahogy ősszel lehullnak a falevelek.

Öregkorunk nagyon hasonlít a télhez: lassabbak vagyunk, fáradtabbak, és érezzük, hogy ránk is az elmúlás vár.

Életünk az örök körforgás része.

                                                                                                                      Kaszás Bence 7.c

            Az emberi élet szakaszai nagyon hasonlítanak az évszakokhoz.

A tavasz az újjászületés időszaka. Ekkor ébredezik a természet. A téli álmot alvó állatokat is kicsalogatja a meleg napsugár. A fű zöldellni kezd, a fákon megjelennek az első levelek.

Az új élet, egy újszülött érkezése nagy boldogsággal és izgalommal jár: új feladatokat, kihívásokat jelent a szülő számára.

A nyár beköszöntével minden növény kifejlődik, zöldbe borul. Egy gyermek életében ez a szakasz még mindig a fejlődésről szól. Szülei tanítására, segítségére van szüksége.

Az ősz közeledtével a természet az élet végéhez közeledik, míg az emberi életnek ez a szakasza talán a csúcspont. Az embernek már kialakult élete van, szokásai, családja, már ő tartozik felelősséggel gyermekeiért.

A tél a természetben már a pihenésről szól. Az ember is megöregszik, pihenésre vágyik, hiszen egész életében dolgozott, teste már elkopott.

A természet változása és az emberi élet maga a csoda. A mi feladatunk óvni mindkettőt!

Mészáros Tamás 7.c

Az emberi élet szakaszai éppúgy váltakoznak, mint ahogy az évszakok váltják egymást a természetben. A rügyező élettől, a termékeny nyári napokon át, a megcsendesült őszig a halált jelentő örökös körforgásban van minden, ami él.

Az emberi életet egy parabolavonallal ábrázolhatjuk. A zsenge gyermekkor, ifjúkor - „az élet tavasza" - a felívelő szakasz. A születéssel befejeződik az ember méhen belüli fejlődése, és kezdetét veszi a méhen kívüli fejlődés, amely több szakaszra osztható: az újszülöttkorra, a csecsemőkorra, a kisgyermekkorra, a kölyökorra, a serdülőkorra, az ifjúkorra, a felnőttkorra és az öregkorra.

Az újszülöttkor az élet első tíz napja. Az újszülöttnek alkalmazkodnia kell a külső körülményekhez. Sokat alszik, szinte csak a szoptatás idején ébred fel. A csecsemőkor az első életév végéig tart, és ebben az időszakban a legnagyobb a növekedés és a fejlődés üteme.

A kisgyermekkor a 7. életév végéig tart. A növekedés üteme lassul. Az értelmi képességekben és az önfegyelemben is nagyon nagy változás történik. Rohamosan nő a kisgyermek szókincse, fejlődik emlékezete és gondolkodási készsége. A kölyökkort nagy mozgásigény jellemzi. Jelentős fejlődés történik a logikai gondolkodásban.

A serdülőkor hozza az ember életében a legviharosabb változásokat. Nemcsak a test változik szembetűnően, hanem a személyiség is. Gyökeresen megváltozik a gondolkodás. A kamaszok hajlamosak a szélsőséges magatartásra, a felnőttekkel való szembefordulásra.

Az ifjúkor a serdülőkor végétől a 20-25. életévig tart. Ekkor alakulnak ki a felnőttekre jellemző végleges testméretek, befejeződik a növekedés. Kialakul a felnőtt személyiség, amikor az ember nemcsak testileg, hanem lelkileg is alkalmassá válik a családalapításra, gyermeknevelésre.

A csúcspont - „nyár” - általában a huszonöttől harmincötödik-negyvenedik évig tartó életszakasz, ez talán a legtermékenyebb, legkreatívabb korszaka életünknek.

A felnőttkor a 60-65. életévig tart. Ebben az időszakban éri el az ember legnagyobb teljesítőképességét, mind fizikai, mind pedig szellemi téren. A hanyatlás a nőknél az 50. év körül, a változó korral kezdődik, a férfiakban valamivel később következik be. A hormonális átalakulás mindkét nemben lelki változásokat is okoz. Ennek az időszaknak a végén lassan ugyan, de elkezdődik a biológiai hanyatlás, a lelki-testi erő megfogyatkozása, beköszönt az élet „ősze", majd a „tél", a megvénülés időszaka, végül a halál.

Az öregkorra általános testi hanyatlás jellemző. A bőr ráncosodik, a csontok törékenyebbé válnak, az izmok tömege és ezzel együtt a testi erő csökken. A haj megőszül, romlik a látás és a hallás.

Az irodalom az emberi életet gyakran természeti képekkel ábrázolja: a napszakok és az évszakok az emberélet szakaszainak lesznek metaforái, ezért beszélünk az élet reggeléről, deléről, de tavaszáról, alkonyáról is, jelezvén, hogy az emberi élet része a természet nagy, örök körforgásának, ilyen értelemben a parabolát alul akár össze is köthetjük. Akárcsak az állatok, mi is elmúlunk és elpusztulunk, a természet részeként. Körforgás. Ezek a képek áthatják az irodalmat. A művészeket általában nyugtalanítja az a kilátás, hogy be vagyunk zárva a ciklikusságba. Például Petőfi Szeptember végén című versében így ír:

„Még nyílnak a völgyben a kerti virágok,

Még zöldell a nyárfa az ablak előtt,

De látod amottan a téli világot?

Már hó takará el a bérci tetőt.

Még ifjú szívemben a lángsugarú nyár

S még benne virít az egész kikelet,

De íme sötét hajam őszbe vegyül már,

A tél dere már megüté fejemet.”

Nyugtalanságunkat mutatja, hogy ez a körforgás nem természetes az ember számára, hanem szeretne kitörni belőle. Az állatnak természetes, az embernek nem. Ezért létezik az életben és az irodalomban a tragikum.

A parabolapálya az emberi élet tragikumát mutatja fel, a tragédia vonalát rajzolja meg. Az ember a legmagasabbra hág, dacol az idővel, a bűnnel, a halállal, s mégis lehanyatlik, megbukik.

Felhasznált irodalom:

www.parokia.hu

tudasbazis.sulinet.hu

hu.wikipedia.org

www.port.hu

Boári Vencel 7.c